Leírás
Számos cselekvésre és megfontolásra ösztönző szempontot ajánl Leó pápa az új apostoli buzdításban, amelyben a szegénység arcait elemzi. Ilyen például az anyagi eszközök hiánya, a társadalmi kirekesztettség, az erkölcsi, lelki és kulturális szegénység. De sokfajta új, kevésbé megfogható és veszélyes szegénység is létezik, amelyeket azok a gazdasági szabályok alakítottak ki, amelyek a gazdagságot növelték, nem pedig az egyenlőséget. „Az egyenlőség hiánya a társadalmi bajok gyökere” – állapítja meg a pápa.
A buzdításban XIV. Leó nagy teret szentel a migráció témájának. Az Egyház mint egy anya együtt halad azokkal, akik úton vannak. Ahol a világ fenyegetést lát, ő gyermekeit látja; ahol falakat építenek, ő hidakat emel. Tudja, hogy minden egyes elutasított migráns maga Krisztus, aki a közösség ajtaján kopogtat. A migránsokkal kapcsolatban a Szentatya megismétli Ferenc pápa négyszavas cselekvési tervét: befogadni, megvédeni, előmozdítani, integrálni. Átveszi tőle a kifejezést, miszerint a szegények az „evangélium tanítói”. „A szegényeket szolgálni nem egy felülről lefelé irányuló gesztus, hanem egyenlő felek közötti találkozás”.
Péter utóda kétszeresen szegénynek nevezi a nőket, akik azért szenvednek, mert kirekesztik őket, rosszul bánnak velük, vagy erőszak áldozatai. A szegénység gyökereit mélyrehatóan megvizsgálva kijelenti: nem véletlenül lesz szegény valaki, sem pedig a vak és keserű sors követeztében. Még kevésbé mondhatjuk el, hogy a legtöbbjük számára a szegénység választás lenne. És mégis van olyan, aki ezt meri állítani, vakon és kegyetlenül. Olykor maguk a keresztények is hagyják magukat megfertőzni olyan viselkedésektől, amelyek mögött világias ideológiák vagy igazságtalan általánosításokhoz és megtévesztő következtetésekhez vezető politikai és gazdasági irányultságok állnak.
A Dilexi te kezdetű apostoli buzdításban Leó pápa a szegények nevelésének fontosságára is kitér, ami kötelesség, nem pedig szívesség. Megemlíti a gyanús vagy üldözött vezetők népi mozgalmainak küzdelmét, végül Isten egész népéhez fordul, hogy hallassák hangjukat és ébresszék föl a közvéleményt, akár azon az áron is, hogy ostobának tűnhetnek. „Az igazságtalan struktúrákat fel kell ismerni és a jó erejével szétrombolni”. Hagyjuk, hogy a szegények evangelizáljanak minket; ők nemcsak szociális problémát jelentenek, hanem az egész Egyház közepét alkotják.
