Leírás
A sorozat jelen kötete Avilai Szent Teréz A belső várkastély c. művének hatodik és hetedik lelki lakását kíséri végig a harmadik kötet folytatásaként, mely az előző öt lelki lakást öleli fel.
a hatodik lakásban történik meg az a fordulat, amelyre az első öt lakásban készült a lelki zarándok: alter Christus-szá válik, Jézus fölviszi magával a Golgotára, Vele együtt meghal, és mintegy “másik” Krisztussá lesz a kegyelem révén. Meghal benne a régi ember, hogy megszülethessen az új.
Azután egyszerre csak beviszi őt a Király a saját lakásába, a hetedikbe, ahol megüli vele a menyegzőt. Nem mintha már nem lett volna eddig is vele, hanem most ez a valóság tapasztalhatóvá válik a hitben az ember számára. A szellemi házasságban az imádkozó szinte folyamatosan tapasztalja az Istenben való életet. A fájdalomnak és a hiányérzetnek semmi jele sincs, hiszen immár számára is tapasztalhatóan övé a Minden. A hetedik lakásban élő sem változik azonban valami ember feletti emberré. Továbbra is hibázik, bocsánatot kér és megbocsát, viszont teljes egészében Istenre irányultan él. Miközben az ember szelleme a Királynál csaknem folyamatos békét élvez, addig érzékei és képességei gyakorta a külső lakásokban harcolnak. A küzdelem folytatódik, csak más síkon: belső békében harcol a jóért.
A szemlélődés nem lehet öncél. A szellemi élvezetet azért adja az Úr, hogy a még több és még több szolgálathoz erőt merítsen belőle az ember. “Erre való az imádság (…); erre való (…) a szellemi házasság, hogy belőle mindig művek és művek szülessenek” (BV 7.4.6).
Hogyan közelítheti meg a mai ember a középkor nagy misztikus egyházdoktorának tanítását az ima és az élet egységéről? Szent Teréz egyik leánya, egy mai kármelita nővér siet ebben az Olvasó segítségére.
