Leírás
A házasságkötés mindannyiunk számára az a fényes, nagy remény, hogy életünket egymásba fűzve megsokszorozódik az erőnk, a kedvünk, az örömünk. Nem keresztútra indulunk, még ha valahol tudjuk is, hogy nem lesz minden útszakasz problémamentes.
Ha merjük vállalni, hogy az „ember az akadály gyermeke”, így a termékeny – egymást és a rábízottakat is gazdagító – házasság nem dicsőséges bevonulás, nem „lejtmenet”, akkor bizonyára közelebb járunk a valósághoz.
Ahogyan egyéni döntéseinket is számos kísértés kezdi ki, a lehúzó erők különböző fortélyokkal hálózzák be közös életünket is. A közös cél felé való zarándoklatunk tele van felsülésekkel, bosszúsággal, kudarcokkal. Éppen ezekben az élethelyzetekben tapasztalhatjuk meg az árnyékaink mögött felragyogó fényt.
Ennek a látásnak nagy mestere Tilmann atya. Szelíd erővel, egyértelműen, néha – a rá jellemző, és még ilyen komoly témában is felszabadító – finom humorral vezeti tekintetünket, hogy észrevegyük, hogy közös életünk megpróbáltatásai valójában Krisztus stációiba oltanak be minket.
Amint szentségi házasságkötésünk kezdetén a fényes közös jövő ígéretét szívünkben megéreztük, úgy jön el a Húsvét a kapcsolatunkba. Tilmann atya szavaival ez „azt jelenti életünkben, hogy felragyog bennünk a feltámadott világossága. Ettől életünk megmagyarázhatatlanul szép és ragyogó lesz.”
Ezért érdemes bejárni keresztutunkat házaspárként.
Uzsalyné dr. Pécsi Rita
