Leírás
Vannak évek, amelyek csak úgy elsiklanak mellettünk, s az év elmúltával megállapítjuk: igazából nem is éltünk, csak sodródtunk. Azért, hogy ez ne történjen meg, Pater Anselm Grün, a münsterschwarzachi bencés kolostor szerzetese és számos népszerű lelki olvasmány szerzője, az év során naponta két rövid szöveggel szeretne kísérni bennünket. Ezek arra hívnak, hogy reggel és este megálljunk, és engedjük hatni magunkra a szavakat. Azáltal, hogy szünetet tartunk, egy kicsit kiszállunk az élet mókuskerekéből, belső tartásunkban olyan támaszt kapunk, amelyben megfogódzkodhatunk a mindennapok örvénylése közepette.
E rövid impulzusok szavai nem kioktatni akarnak, hanem érintkezésbe szeretnének hozni saját lelkünk bölcsességével. Lelkünk tudja, mi a jó nekünk, ám gyakran elveszítjük a kapcsolatot vele.
Pater Anselm Grün azt kívánja nekünk, hogy minden reggel és minden este, amikor e könyv szavait befogadjuk, bensőleg fel tudjunk lélegezni, és felfedezzük magunkban a csend szabad terét, amelyben feltárulhat előttünk Isten titka, és amelyben egészen önmagunk lehetünk.
