Leírás
Úgy, ahogy akarva-akaratlan, időről időre kezünkbe kell vennünk egy maréknyi földet, úgy vegyük kezünkbe ezt a csodálatos könyvet, mellyel Udvarhelyi Nándor ajándékozott meg bennünket. Én hiszem, hogy e könyv lapozgatásával, olvasásával egy maréknyi rög, egy tenyérnyi vidék és néhány ezer ember költözik szívünkbe és lelkünkbe. S akinek szívébe, lelkébe bevésődik e táj a benne lakó emberekkel és a féltve őrzött örökségekkel együtt, az megérti, hogy még a vidék elmaradottsága ellenére is ez olyan hely, egy olyan táj, „kinek fiává lenni/ nem kényszer, de jó, de kell. […] olyan föld, mely parancsosztó/ szükségek máglyás századain át/ élni tanította elporló eleinket,/ megtartani itt – portát és hazát.” (Magyari Lajos). Számomra és az itt élő emberek számára ilyen a Kis- és Nagy-Homoród mente: varázslatos, értékőrző, megtartó erőt jelentő.
Kelemen Levente
unitárius lelkész, Oklánd
