Leírás
A keresztény hitvallásnak az a tétele, mely szerint a Szentírás Isten szava, s ezért az emberi szerzőt valaha megszólító Isten ma is szólít minket e lapokon, nem maradhat elvont hitigazság: tapasztalattá kell válnia, illetve részben újra meg kell értenünk, mit jelent az utóbbi kétszáz évben sokat fejlődött Bibliatudomány fényében. Martos Levente Balázs könyve azonban nem elméletet épít, hanem a szent szövegek mentén tett sétára, esetleg hegyi kirándulásra hívja az olvasót. A Szentírás-olvasás tapasztalata Jeremiás meghívására emlékeztet (vö. Jer 1,1-14). A próféta lát valamit, amit meg kell érteni Isten segítségével. Észrevesz valami különösen szépet, amelynek sajátos jelentése csak lassan bontakozik ki előtte: a kora tavasszal kivirágzó mandulafa éberen őrzi az új évszak jöttét, Isten pedig azt állítja, ő is virraszt, hogy ígéretei beteljesítse. Isten beavatja tervébe a prófétát, s legalább küldetésének kezdetén Jeremiás is úgy érezheti, hogy élete nem lesz terméketlen, hanem egyszer virágba borul majd. Ez a könyv nem prófétai látomás, de abból a tapasztalatból született, hogy ha virrasztunk, ha odafigyelünk, ha értelmünkkel és szívünkkel befogadjuk, az Ige valósága kitárul, sőt minket is magához von.
