Leírás
A lelkivezetés kifejezést az utóbbi két évtizedben kezdték el használni a Finn Evangélikus Egyházban. Korábban többnyire csak katolikus, különösen is jezsuita körökben volt használatos. Talán ez volt az oka, hogy idegenkedtünk ettől a kifejezéstől, bár az egyéni lelki beszélgetéseket és a lelki élmények megosztását a finn kereszténység régtől fogva gyakorolta oly módon, melyet jogosan hívhatnánk lelkivezetésnek. Az elnevezés új, de a gyakorlat maga régi és ismerős.
Ez a könyv bemutatja, hogyan és honnan kerestek (…) megfelelő és megvalósítható lelkivezetési formákat az elmúlt években. Ez a keresés folytatódik. Mikor a lelki életet útként, a lelkivezetést pedig útitársi kapcsolatként ábrázolják, magától értődően gondolhatjuk, hogy maga a lelkivezetés is úton van. Ebben a könyvben megállunk felmérni, hol tartunk Finnországban ebben a pillanatban, melyek azok a források, amelyekből a lelkivezetés ma merít. Hogyan jelenik meg Isten és ember találkozása a jelenlegi vallásos-kulturális helyzetünkben, támaszkodva arra a hagyományra, amely alapját képezi lelkiségünknek? Ebből a kérdésből kiindulva ez a könyv inkább útleírásnak, helyzetjelentésnek, mintsem kézikönyvnek készült.
