Leírás
Elbűvölten néztem, ahogy a szavak mögül előbújtak az angyalok.
Csacsogtak, kicsik voltak és kedvesek. Megmosták a lelkemet,
de a szobát már nekem kellett utánuk kitakarítani.
Amikor Istennel közösen úgy döntünk, hogy elmegyünk,
nem csak a környezetünket veszítjük el.
Gyermekként megkerültem ennek az univerzumnak az oszlopait,
és láttam, hogy a fény a létezés határán túl sem ér véget.
Örökké hálás leszek Istennek, hogy valóságos lett számomra.
A távoli világok közvetlenül a lábaid alatt vannak,
már rég bejártad őket a végtelenségig.
Keresztként, emberként nem félek,
mert amikor a halálról szólok, a szavak
nem az én szavaim és a könnyek nem az én könnyeim.
Hány győzelem kell ahhoz, hogy elbukj az utolsó pillanatban?
És hány vereség, hogy megnyerj egy teljes életet?
Jössz és mész. Ennyi. Hát becsüld meg magad.
