Leírás
2024-ben megismerkedtem egy új valósággal: egy öregotthon mindennapi életével, és belekóstoltam a hivatásos öregek sorsába. A történtek megerősítettek egy régóta dédelgetett tervemben: könyvet írni az öregségről, amely segítségül szolgálhat az időseknek, hogy megtalálják helyüket a társadalomban, családjaiknak, hogy ebben jól támogassák őket, sőt a középkorúaknak is, hiszen a nyugdíjaskorra érdemes felkészülni.
Az öregséget ugyanúgy tanulni kell, ahogy tanulni kellett a felnőttkort is, és ha nem is azonos, de hasonló eszközöket használhatunk annak érdekében, hogy a lehető legjobban alakítsuk ezt a korszakot. A boldog nagymamák és nagypapák mellett ma nagyon sok a belső elégedetlenséggel küzdő, egyedül élő idős. Nekik is szeretném ajánlani ezt a munkát, hogy segítsen megtalálni, milyen célt adhatnak személyes életükben az öregségnek. De nemcsak az egyéni boldogulásról szól ez a könyv, hanem arról is, mit jelent a társadalom számára, ha az öregek megtalálják a helyüket a közösségben és szerepet vállalnak benne egy új, a Szent Ignác-i lelkigyakorlatokon alapuló perspektívában, amelynek mozgatóereje a szeretet.
Kiss Ulrich SJ
