Leírás
Isten, ki értelmes teremtményeit – az eléjük tűzött végcél felé – parancsai által irányítja s vezérli, erőforrásokról is gondoskodott, melyekre a paradicsomi bűn által legyengült emberi természet annyira rászorul. Evégből nevezetesen hét szentséget rendelt. Igazi malaszttól duzzadó források ezek, amelyek a vétek által letarolt földet kristályos vizeikkel öntözgetik és új lelki édenné varázsolják.
Minket ezúttal a szentségek főleg annyiban érdekelnek, amennyiben számos isteni és egyházi törvény tárgyát alkotják. Ebből a szempontból ugyanis a keresztény erkölcstan keretébe tartoznak, amelynek java részét már a Tíz- és Ötparancsról s az Isteni erényekről szóló értekezéseinkben a magyar közönség rendelkezésére bocsátottuk.
Hányan és hányan élnek Egyházunk kebelén, kik annak éltető légkörét, a malasztot, alig ismerik, annál kevésbé tudják öntudatosan kihasználni, kiélvezni.
Adná az Úr, ki a malaszt hasonlíthatatlan kincseit főképp kínszenvedése által érdemelte meg s kinek Szíve „malaszttal s igazsággal teljes”, hogy e fölséges tárgyról világosan s szabatosan tudjunk szólani s könyvecskénk minél több tikkadt, fáradt lelket kalauzoljon vissza „az Üdvözítő kútforrásaihoz”.
