Leírás
Manapság elolvasunk mindent, a japán szabályoktól a dán módszerig, s a legvalószerűtlenebb mestereket is meghallgatjuk Louise de Funès-től a keleti gurukig. Ám ha így van, miért ne fedeznénk fel újra azt a hagyományt, amely kétezer éves történelmet tudhat maga mögött, többmillió elégedett “ügyféllel”?
Boldogságunk szempontjából nagyon sokat számít, ha helyet adunk az Istennel való találkozásnak, sokan közülünk mégis esetleges jelleggel, a maradék energiánkkal haladunk ezen az úton. Hiszen hogyan szervezhetnénk meg a lelki életünket, ha a hétköznapjaink ennyire feszítettek, ennyire rövidek, és telve vannak sürgősen megoldandó helyzetekkel, amelyeket nem magunk, hanem mások idéztek elő?
Constanza Miriano – “tökéletlen feleség, korlátolt anya, késésre hajlamos dolgozó” – egy öt oszlopra épülő életszabályt állít elénk. Ez az öt oszlop: az ima, Isten Igéje, a gyónás, az Eucharisztia és a böjt. Ezt az életszabályt sokan próbálják megélni, szigorú tökéletlenségben. Vannak, akik önmagukban, és vannak, akik úgynevezett „wifi-kolostort” alkotva, amelynek egészen átadják életüket. Őrizhetünk magunkban szerzetesi szívet akkor is, ha éppen a metrón ülünk vagy otthon főzünk, bevásárolunk vagy sportolunk, és ebben a közösségben akkor is testvérek vagyunk, ha fizikailag távol élünk egymástól. A wifi-közösség, a drótnélküli hűség (wireless fidelity) tehát egyesít bennünket, és az istenszeretők kis hadseregévé tesz minket, koldusokat, megfáradtakat, törékenyeket, következetleneket.
