Leírás
Szent Péter apostol
Simon, a későbbi Péter, Betszaidából, a Genezáreti-tó partján lévő halászfaluból származott. Jómaga is halász volt. Házasságkötése után átköltözött Kafarnaumba, anyósa házába. Itt, a Genezáreti-tó partján hívta meg őt, és testvérét, Andrást Jézus tanítványai közé.
Jézus maga adta a Kéfás, görögül Petrosz, azaz „szikla” nevet. A tizenkét apostol közül már a kezdetek kezdetén kiemelkedik Péter. Bár nem mutatkozott a legmegbízhatóbbnak Jézus követői között (kicsinyhitűsége, háromszori tagadása stb.), mégis az Úr három legbizalmasabb embere közé számított. És Jézus már földi működésének idején megadta neki társai szószólójának szerepét.
A Péter név nem Simon személyes jellemére vonatkozott, hanem Jézus egyházépítő ígéretére. Ez az ígéret tejhatalmat és felelősséget foglal magában. Péternek kell az Egyház fennállása és egysége biztosítékának lennie. S mint ilyennek, üdvösségközvetítő tejhatalommal kell rendelkeznie (kulcsok átadása – oldás és kötés hatalma).
Neki jelenik meg elsőként a feltámadott Úr az apostolok közül. Péterben a Szentlélek elküldésekor érik meg ez a felelősség, hogy építeni kezdje Krisztus Egyházát, arra a sziklára, amelyre Jézus is akarta. Kezdettől fogva ő a vezető ember a jeruzsálemi egyházban.
Az I. Heródes Agrippa idején (44 körül) kitört egyházüldözés miatt elhagyta Palesztínát, és a Római Birodalom keleti részébe ment. Elbeszélések szerint arcára mély barázdát vont az állandó bűnbánat, melyet azért érzett, hogy egykor megtagadta Jézust. Eljutott Rómába, az akkori világ központjába, ahol 67 körül Néró császár uralkodása alatt vértanúhalált halt Jézusért: keresztre feszítették. Saját kérésére fejjel lefelé, mondván, hogy nem méltó arra, hogy ugyanolyan módon haljon meg, mint isteni Mestere.
Szent Pál apostol
Pál, zsidó nevén Saul, római nevén Pál, a kilikiai Tarzuszban született Kr. u. 10 körül. Atyjától római állampolgárságot örökölt, aki sátorkészítő volt. Ezt a mesterséget Pál is elsajátította. Benjámin törzsének volt a tagja. A farizeusok irányzatához tartozott. Jól beszélt görögül, ismerte a hellén műveltséget. A Törvényért és az atyai hagyományokért a keresztények üldözőjévé tette.
Megtérését (34 körül) ő maga írja le leveleiben. Meghívásával együtt felismerte, hogy az Evangéliumnak a pogányok közötti hirdetése az ő feladata. Megtérése után először Arábiában, Damaszkusztól délre hirdette Jézust, nem sok sikerrel. Több éven át működött Szíriában és hazájában, Kilikiában. 49-ben részt vett az apostoli zsinaton. Későbbi három missziósútja során végigjárta először Kis-Ázsiát, majd Makedóniát és Acháját. Minden jelentősebb városban egyházközséget alapított, a vezetést rábízta az újonnan megnyert keresztényekre.
Efezusban, majd Makedóniában és Görögországban járt. Korintusból indult útnak Jeruzsálembe, az ottani nélkülöző hívek számára gyűjtött adományokat. Jeruzsálemben letartóztatják, majd Cezáreában raboskodik. Mivel római polgárjogára hivatkozik, ezért Rómába viszik, hogy a császár ítélkezzen felette. Kétéves római fogsága idején is van lehetősége folytatni az igehirdetést. Kiszabadulva fogságából, még egyszer bejárta a korábban általa alapította egyházközségeket, talán még Hispániába is eljutott, de ennek nincs bizonyítéka. Újból fogságba kerül, halálának idejére vonatkozóan nincs biztos dátum. A hagyomány szerint 67-ben, Néró uralkodása alatt, Rómában lefejezték.
