Leírás
Belon Gellértet (1911-1987), 1959-ben segédpüspökké, 1961-ben pedig apostoli kormányzóvá nevezte ki a Pécsi Egyházmegyébe XXIII. János pápa. Ennek végrehajtását az 1956 utáni megtorlás részeként 23 éven át akadályozta a pártállam, csak 1982-ben járultak hozzá az akkor jánoshalmi plébános püspökké szenteléséhez. A diktatúra a Mindszenty-egyház szimbólumaként tekintett rá. Igen, mert a két főpap közös vonása volt a következetesség. Belon Gellért azonban – a bíborosétól különböző egyéniségből adódóan, nem a nyílt konfrontációval, hanem spirituális vezetővé emelkedve vált evangéliumi emberré. A neki jutott názáreti rejtettségében felismerte Isten igéjének közelségét. Ehhez kívülről tudta szinte a teljes Újszövetséget, és így igehirdetéseiben Jézus életéből olyan pillanatokat tárt fel, amelyeket más talán észre sem vett.
Életútját átfogta a szolidaritás. Fiatal papként a szegény sorú kalocsai családokat támogatta, később művész vagy éppen megbicsaklott életvitelű paptestvéreit fogadta maga mellé, kényszerű áthelyezését saját maga vezényelte le. Látta, miként törnek meg akár legközvetlenebb barátai, püspöktársai is, ennek terheit csendesen, ellenük nem lázítva, hanem őket segítve viselte. És eközben a lelkek üdvéért, az egyház egységének szolgálatáért az ország szinte minden területére elment. Személye a ’70-80-as években így lett meghatározó a magyar egyházban, nagy hatást gyakorolva Dienes Valériára, Kodolányi Jánosra és Illyés Gyulára.
Kálmán Peregrin (1976 -) 1995 óta a ferences rend fogadalmas tagja, 2003-ban szentelték pappá, azóta főként lelkipásztori szolgálatot végez. A 2000-es évektől kezdődően foglalkozik a magyar egyház és benne a ferences rend 20. századi történetének kutatásával. 2014-ben bölcsész, 2023-ban teológiai doktorátust szerzett a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen. Ekkortól fő kutatási területe az 1956 utáni egyháztörténet lett, három önálló kötete és számos tanulmánya jelent meg e témában. Isten szolgája Károlyi Bernát és társai kanonizációjának vice-posztulátora.
