Leírás
Az idővel kapcsolatban sokszor játszottam a szavakkal: az idő mindenképpen múlik, de egyáltalán nem mindegy, hogyan telik. Az idő elmúlik. Az időm telik. Bár az ünnepek visszatérnek, az életkor évszámai sietnek előre.
Kudarcok, fájdalmak, örömök, sikerek, újabb kihívások, próbatételek: mind-mind hozzátartoznak ahhoz, amit úgy hívunk, hogy élet. Az élet pedig nem a vak sorsnak való kiszolgáltatottság. Vannak időszakok, amikor úgy érzem, egyedül járok. Vannak kegyelmi pillanatok, amikor megtapasztalom, hogy közel van hozzám az Isten.
Vannak helyzetek, amikor a mélységből kiált föl az ember. Vannak ajándékba kapott percek, órák, amikor mintha hegycsúcsról tekintenék le mindarra, ami ott lenn olyan zűrzavarosnak látszott. Mennyi minden van, amiért hálás lehet az ember! Szülőkért, családért, barátokért, közösségért, az életem zarándok útján velem együtt járókért! Mennyi minden van, amiért bocsánatot kell kérni: mulasztásokért, gyöngeségekért, kordában nem tartott indulatokért. Mindez vele jár azzal, amit úgy hívunk, hogy ember. Fiatal szerzetesként latinul imádkoztuk a zsolozsmát, benne a 89. (90.) zsoltár versét: „Summa annorum nostrorum sunt septuaginta anni, et, si validi sumus, octoginta.” Értettem a szöveget.
De nem éreztem át mélységes jelentését. Amikor hetven éves lettem, akkor döbbentem rá, hogy hét évtized van mögöttem. Éveink száma hetven év… De ha erősek vagyunk, nyolcvan is talán. Egyre komolyabban átérzem, hogy minden nap ajándék. Minden nap új lehetőség. Minden nap: új kegyelem. Csodálkozva nézek körül a mögöttem lévő nyolcvan esztendő nem ritkán embert próbáló tapasztalatával. Ami megmaradt: az esendőség, az emberi gyöngeség. Ami megerősödött: az az élmény, amit az apostol így fogalmaz meg: „Benne élünk, mozgunk és létezünk.” (ApCsel 17,28)
Keresztury Dezső „Valaki tenyerében” című verse mindennapi élményemet fogalmazza meg:
Sokszor éreztem, vége van,
megölnek, elvesztem magam,
s mindig túléltem.
Sokszor éreztem: eltünök,
s a Nap mindújra kisütött,
Valaki lenyúlt értem;
mindig úr lett a vadakon
valami nagyobb hatalom,
s elfértem tenyerében.
Szívből kívánom, hogy aki kezébe veszi ezt a nyolcvan fotót és nyolcvan imádságot magába foglaló könyvet, tapasztalja meg ezt az élményt: életünknek van forrása és van célja.
Bármilyen kihívásokkal kell is szembenéznünk, legyünk biztosak: „elfértem tenyerében”.
Tihany, 2021. november 27.
Dr. Korzenszky Richárd OSB
emeritus perjel
