Leírás
Hészükhaszta József (1898–1959) a huszadik századi ortodox keresztény spiritualitás egyik meghatározó alakja. Fiatalon azzal a szándékkal ment Áthosz hegyére, hogy Krisztus keskeny ösvényén járva remeteként az egykori nagy aszkéták útját kövesse. Aszkézisének középpontjába a szív szüntelen imádságát és az engedelmességet helyezte. Számos kegyelmi ajándékban részesült, s ezeket közvetítette tanítványainak, akik nagymértékben hozzájárultak az ortodox lelki élet újjászületéséhez.
Ez a könyv József atya lelki gyermekeihez írt leveleinek gyűjteményét tartalmazza. A nyolcvanegy rövidebb levél Áthoszon kívül élő szerzeteseknek és világiaknak szól, míg a kötetet záró hosszú írás, melyet egy remetének címzett, a lelki út teljes keresztmetszetét vázolja fel. E levelek a legkorábbi egyiptomi remeték aszketikus küzdelmeit idézik, tanítása pedig a megélt teológiát, Isten közvetlen megismerését tárja olvasói elé. Ugyanakkor lelki gyermekei iránti gondoskodása, alázata és az emberi gyengeségek megértése egyszerű, szerető, érző szívű emberként mutatják be őt.