Leírás
A II. Vatikáni Zsinatot megelőző időkben a liturgia bizonyos vonatkozásban egy olyan freskóhoz hasonlított, mely ugyan sértetlenül megőrződött, ám azt egy későbbi átfestés csaknem teljesen elfedte. A misekönyvben, mely szerint a pap a szentmisét ünnepelte, kezdettől kifejlődött alakja teljesen jelen volt, azonban a hívek számára messzemenően magánájtatossági gyakorlatok és formák alatt maradt elrejtve.
A liturgikus mozgalom és meghatározó módon a II. Vatikáni Zsinat napvilágra hozta e freskót, és egy pillanatra lenyűgözött bennünket színeinek és formáinak szépsége. Közben azonban a klimatikus viszonyok, valamint bizonyos restaurálások és rekonstrukciók veszélyeztetik, és attól kell félni, hogy tönkre is teszik. Természetesen nem szabad azt újból átfesteni, szükséges azonban, hogy újra alázattal közelítsünk feléje, és újra megértsük valódi üzenetét, nehogy a felfedezés a végleges elvesztés első lépcsőfokává váljék.
Ennek a könyvnek az a szándéka, hogy a megújuló megértéshez segítsen.
