Üdvözlünk az Magyar Kurír - Új Ember könyvesboltjában

Online Könyváruház

Kosár | 0 termék

Szállj, dalom!

Ötven év gitárral

Sillye Jenő

Értékelje ezt a terméket

Készleten

2 990 Ft
Vagy
ÚJ!

További képek

  • Szállj, dalom!

Részletek

Szállj, dalom! – interjúkönyv Sillye Jenővel Zeneszerzői pályafutása ötvenedik évfordulóján a tavaszi Nagymarosi Ifjúsági Találkozó alkalmából jelenik meg a Sillye Jenő életét és életművét bemutató interjúkötet Szállj, dalom! címmel. A hazai keresztény ifjúsági könnyűzene megteremtője dalairól, művei születéséről vall, felidézi a nagymarosi találkozók őskorát, mesél legkedvesebb papjairól, köztük Balás Béláról, Kerényi Lajosról, Sebők Sándorról, Major Sándorról. Beszélgetőtársa a Beer Miklóssal készült interjúkötetek szerzője, Réti József. Részletek a megjelenés előtt álló könyvből. * Miközben mi gyerekként éltük az iskolás éveinket, tanultunk a hegyi beszédről, a szeretetparancsról, a megbocsátásról, papjainkat szüntelenül megfigyelték, meghurcolták, börtönbe csukták. Csak mert a kelleténél többet törődtek velünk, fiatalokkal. László Gábort, a híres-legendás regnumi atyát többször is letartóztatták. Sokszor ministráltam nála is. Amikor a Béke térre került a börtönből, szinte teljesen néma volt. Annyira megfázott a zárkájában, és annyira nem törődtek vele, hogy csak suttogva tudott beszélni. Kiváló zenész volt, egyházzenét tanított a szemináriumban. Paternek nevezte őt az ifjúság – á helyett a-val –, mert a Pater nostert mindig a-val ejtette. Ha épp nem jött kántor, ő ült le az orgonához, de mivel a hangszálai miatt nem tudott énekelni, bennünket, ministránsokat kért meg, hogy menjünk fel a kórusra segíteni. Mi énekeltünk, ő kísért minket. Emlékszem, akkor kezdett visszatérni a hangja, amikor valaki azt javasolta neki, hogy pucoljon meg mindennap egy fej vöröshagymát, és nyersen rágcsálja el. A kommunizmus sötét árnyékában éltünk. Esténként, amikor már néma csend volt, meggyújtottunk néhány gyertyát, a Pater pedig azt mondta, most lábujjhegyen bemegyünk a szentélybe. Ott letérdeltünk és imádkoztunk. Nagy hatással voltak rám ezek az esték, a maguk meghitt romantikájával. Azóta is vallom, azok az atyák tudják megfogni a gyerekeket, megérinteni a lelküket, akik le tudnak hajolni a szintjükre, és onnan emelik fel őket. Ekkortájt merült fel bennem, hogy talán én is pap leszek. * Másodéves katonaként döbbenetes élmény ért. Nyár lehetett, épp letettem a szolgálatot a határon. Kint ültem a laktanya udvarán, a rádióállomás mellett, és élveztem a napsütést. Már említettem, sosem voltam misztikus alkat, ám az egyik pillanatban úgy éreztem, mintha mellettem állna a nagymama... Aztán a következő gondolatom az volt, most haza kellene mennem. Gondoltam egyet, és bementem a századparancsnokhoz. Jelentem, szeretnék hazautazni, nem voltam otthon egész évben. – Jól van, Sillye, menjen – és a kezembe nyomta az eltávozási papírt. Másnap reggel vonatra ültem. Becsöngettem, beléptem, és azt láttam, hogy anyám megtörten fekszik az ágyon. Hát megkaptad a táviratot? – kérdezte. Semmilyen táviratról nem tudtam. Meghalt a mama, erről akartalak értesíteni. Sokáig nehezen tudtam megmagyarázni, ami a laktanyában történt. Később másoktól hallottam hasonló beszámolókat. Amikor két ember között nagyon erős a lelki kötődés, előfordul, hogy megérzik, ha egyikükkel komoly dolog történik. Kétségtelen, hihetetlenül erősen kötődtem a nagymamához. Nagyon szerettük egymást. Az ő emlékének írtam a Kisfiamat. Én vagyok az a kisfiú, akinek szól a dal. Pici gyerekként még nem az atyáktól, hanem az én imádságos nagymamámtól tanultam meg, hogy szent az Isten. Ő fogta meg a kezem, és vitt be először a templomba, gyere, imádkozzunk! * Csodálatos ajándék volt az egész életem. Eszembe jut most a hetvenedik születésnapom, amikor óriási meglepetés ért: Erdő Péter bíborostól a Szent Adalbert-díj nagyérem fokozatát vehettem át. Hálatelt szívvel köszöntem meg az egyház szeretetét, gyermekeim, unokáim mind velem voltak az esztergomi bazilikában. Sokszor gondolok rá, milyen jó volt, hogy lemondtam a világi egzisztenciáról, a karrierről. Száz annyit kaptam cserébe. Közben pedig láttam, milyen sok ember él úgy, hogy csak egyetlen célja van, szórakozni, élvezni az életet, sokat utazni, esetleg a munkába temetkezni. Boldog vagyok, hogy nekünk az Úristen és a gyermekeink voltak a legfontosabbak. Néha nehéz volt, hogy csak szerényen tudtunk élni, sok mindenről lemondtunk, de mindig éreztük, hogy a Jóisten a tenyerén hordoz minket. És micsoda kegyelem az Istenbe vetett bizalom! Hiszem, hogy nem szavakkal, hanem az életünk példájával kell a gyermekeinket az Isten iránti bizalomra nevelni. Beszélhettem volna nekik bármit, ha azt látják, hogy csak megjátszom magam.

További információk

Szerző neve Sillye Jenő
Kiadó Réti József
Kiadás éve 2019
Lapszám 175
Kötési mód puhafedeles
Méret Nem
Súly g
Cikkszám 9786150049878

Termék címkék

Használjon szünetet a címkék elválasztásához. Használja az aposztróf jelet (') kifejezésekhez.