Leírás
Az Akathisztosz himnusz kedvelt imádságforma a keleti keresztény hívők számára. A leghíresebb, és valószínű, hogy a legrégebbi az Istenanya tiszteletének szentelt (költemény), amelynek bemutatására kerül sor. Századokon keresztül ugyanazt a formulát használták, hogy abból sok mást komponáljanak, és így ünnepeljék Isten dicsőségét, tiszteljék az Úr Jézust, tiszteljék Szűz Máriát, az angyalokat és a szenteket. Ünnepélyes és szuggesztív ünneplésről van szó, amely hívja a hívőket, hogy lépjenek be a rítusban (szertartásban) kifejezett isteni valóságba. Minden ehhez járul hozzá: a szövegek költőisége, az énekek dallama, a tisztelt ikonok ragyogása, mécsesek fénye, a virágok változatossága és a tömjén illata. Valóban, ez az imádság egy pillanatra „a szentek polgártársai és Isten családjának tagjai” (Ef 2,19) érzését adja ezen a világon zarándokoknak és idegeneknek, előkészület ez egy eljövendő világ felé, hogy aki részt vesz, elsajátíthatja az ősatyák szavait, és meghatódottan mondhatja: „A menynyország itt a földön van és találkoztunk azzal.”
A görög nyelvben az ’akathisztosz’ szó azt jelenti, hogy ’nem ülve’. Ezt a himnuszt valóban állva végzik, mert Isten előtt, aki nyilatkozik, az ember feláll, hogy összeszedje tekintetét, hogy kész legyen válaszolni a hangjára, és követni Őt rendelkezésre állással. Az álló testtartás ily módon jelzi szabadságunkat és örömünket, hogy Isten gyermekei vagyunk.
Az Akathisztosz Himnusz az Istenanya tiszteletére az eddig ismertek közül a legrégebbi. A komponálásának időpontja valószínű visszanyúlik az Efezusi Zsinatot (431) követő időszakra, amikor Máriát „Theotokos”-nak, Istenanyának fogadták el. Nem ismerjük ennek a költői és teológiai remekműnek a szerzőjét, úgy fogadjuk azt, mint a teljes Egyház kórusénekét, amely himnuszt zeng a Boldogságos Szűz Máriának.
