Leírás
Szent John Henry Newman a mélységek embere. Az élet felszínén mutatkozó ellentétek közül nem választja egyiket a másik ellen és nem is követi a felszínen az úgynevezett „arany középutat”, hanem az ellentéteket szembenálló partoknak tekintve a köztük levő mélységbe száll le mint lélekbúvár, vagy inkább mint a hívő és megkeresztelt emberben levő isteni mélységek kutatója. Ebből a szempontból igen hasznos olvasni írásait.
Mindjárt az első fejezetben a másvilági életről, az örökkévalóságról és az úgymond világi feladatokkal terhelt hétköznapokról ezt a megállapítást teszi: „Valóban nem is könnyű mindkét igazságot egyszerre érvényesíteni és egybekapcsolni, hogy állandóan a jövendő életet tartsuk szem előtt, és mégis a földiben dolgozzunk”. Arról is elmélkedik, hogy a legnagyobb életszentség fogalmához hozzátartozik a bűnösség bevallása, és hogy „az üdvözültek még az égbe is magukkal viszik megváltott és újból befogadott bűnös mivoltuk megrázó megvallását”.
Azt a felszínes és ma igen elterjedt, egyoldalú felfogást hazug magatartásnak tartja, amely Istennel kapcsolatban csak az ujjongást keresi, és elveti a Szentlélek nagy ajándékát, az istenfélelmet.
Nem folytatom, mert ezzel a kedves olvasónak hasznos kulcsot adtam a kezébe. Ez az olvasási mód vezet engem is nap mint nap a felszínről a mélységek felé, de úgy, hogy egy újabb lendülettel visszaküld a hétköznapokba. Newman így valóságos lelki vezetőnk egyéni életünkben, és igen aktuális egyetemes lelki vezetője a mai időkben Krisztus egész Egyházának.
