Leírás
Még csak 19 esztendős volt József Attila, amikor 1924-ben perbe fogták Lázadó Krisztus című verséért. A per során a jogelvek mellett esztétikai érvek ütköztek. A vitázók értelmezni, magyarázni próbálták a szöveget: azt fejtegették, vajon mit is gondolhatott, üzenhetett a verselő bizonyos szavak, metaforák használatával. Olyasmit igyekeztek kibontani, amit majdhogynem lehetetlen: az Istenhez szóló, őt kereső, vele perlekedő, hozzá menekülő, tőle megoldást remélő ember legbensőbb vívódásait, „égre néző” lelkét.
E gyűjtemény szerzői korban, stílusban, lelkialkatban − és igen, hitben is − különfélék. Van köztük visszahúzódó és prédikátorhajlamú, szellemi harcos és lélekbúvár, közösségi vallásgyakorló és különutas hívő, nyílt vallomástevő és félve kétkedő, hálaadó és számonkérő, világosan fogalmazó és mondandóját többszörös jelentésrétegbe rejtő, feleselő és nyugalmat kereső ember.
